Az öregségi nyugellátásban részesülő személy nyugellátását a saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján, a naptári évben elért, nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme figyelembevételével növelni kell.

A saját jogú nyugdíjas biztosított részére járó 0,5 százalékos növelés ahhoz a nyugdíjhoz kapcsolódik, amelynek a folyósítása alatt a növelést megalapozó munkavégzés, járulékfizetés megtörtént. 

Felhívjuk a figyelmet a következőkre:

• A nyugdíjnövelést 2017. január 1-étől nem kell igényelni, azt a Magyar Államkincstár Központ hivatalból állapítja meg, a 2018. évben fennállt biztosítási jogviszonyok alapján legkésőbb 2019. október 31-éig.
• A növelés megállapításához a Nemzeti Adó és Vámhivatal által közölt, konszolidált kereseti adatokat kell figyelembe venni.
• A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pontjának 2019. január 1-től alkalmazandó rendelkezése értelmében nem biztosított az Mt. szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas, így az ebből a jogviszonyból származó jövedelem alapján nyugdíjnövelésre nem szerez jogosultságot.

A hozzátartozói nyugellátásra jogosult személy akkor kérheti a jogszerző nyugellátásának 0,5 százalékos mértékű növelését, ha a keresőtevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas 2016. december 31-ét követően, azelőtt hunyt el, mielőtt a nyugdíjnövelés hivatalból megállapításra került volna.

A hozzátartozó az elhunyt növelésre szerzett jogát a hozzátartozói nyugellátás megállapítására irányuló eljárás során érvényesítheti.

Jogszabály:

1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §

Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik, és a jogosultsági időből legalább 32 évet keresőtevékenységgel szerzett.

A súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban részesülő nő esetében legalább 30 évet keresőtevékenységgel szerzett.

A 32 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő – ha a jogosult a saját háztartásában 5 gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetében újabb egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken.

Mely jogviszonyokat lehet jogosultsági időként figyelembe venni?

A jogosultság meghatározása során lényeges, hogy a jogosultsági idő nem azonos a szolgálati idővel.

Jogosultsági időnek csak a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást elősegítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő minősül.

A szolgálati idő a jogosultsági időnél bővebb, mivel szolgálati időnek minősül például az 1998. január 1-je előtti nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok időtartama, a hozzátartozó jogán megállapított ápolási díj időtartama, a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt, a munkanélküliség esetére járó ellátások időtartama és a megállapodás alapján szerzett szolgálati idő is, ezek az időtartamok azonban jogosultsági időként nem vehetők figyelembe.

Azt az időszakot, amely az általános szabályok szerint nem minősül szolgálati időnek, jogosultsági időként sem lehet figyelembe venni. 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2b) bekezdése alkalmazásánál keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt, 1998. január 1-jét megelőzően pedig a hivatkozott jogszabályban felsoroltakkal egyező jogviszonyban töltött időtartamokat.

A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 12. §-a részletesen tartalmazza azoknak a biztosítási jogviszonyoknak a megnevezését, amelyek időtartama a jogosultsági időként figyelembe vehetők. Ilyen például a kisiparosként, a magánkereskedőként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a külföldi munkavállalóként, az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként szerzett szolgálati idő.

A felsorolt jogviszonyokon kívül jogosultsági időnek minősül:

• a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXII. törvény alapján a prémiumévek programban való részvétel időtartama függetlenül attól, hogy a résztvevőt munkavégzésre kötelezték vagy sem,
• az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás ideje, vagyis az ezen időszakban végzett alkalmi munkavállalói napok,
• az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavégzés időtartama,
• gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekgondozási segély folyósítása alatti – a vonatkozó jogszabályban engedélyezett – munkavégzés időtartama (figyelemmel arra, hogy ilyen esetben a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét „gyermekneveléssel töltött időként” a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani),
• a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként egyébként szolgálati időnek minősülő időtartam azzal, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag esetén kizárólag a tagság időtartama minősül jogosultsági időnek, az első belépés teljes naptári éve nem,
• a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát is,
• a korkedvezményre jogosító munkavégzés időtartama az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozó általános szabályok szerint,
• a Tny. 39. §-ának hatálya alá tartozó időtartam az arányos szolgálati idő számítás alkalmazása nélkül,
• a méltányossági gyermekgondozási segély folyósításának ideje,
• a fagyszabadság időtartama, amennyiben a 15/1971. (V. 22.) ÉVM.MüM együttes rendelet alapján került megállapításra,
• a javító-nevelő munkavégzés időtartama.

Milyen időtartam vehető jogosultsági időként figyelembe a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának idejéből?

A szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának időtartama a Tnyr. 12. § () bekezdése alkalmazásánál – főszabályként – kizárólag abban az esetben számítható be jogosultsági időként, ha arra bejelentési adat található.

Tekintve, hogy a szakmunkástanulók esetében nem csak a nyári gyakorlatra, hanem a tanulói jogviszony teljes tartamára, de többnyire a 2. és 3. tanévre található bejelentési adat, a jogosultság elbírálásánál a nyári szünet idejére naptári évenként a július 15-től augusztus 31-ig terjedő időtartamot keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni. Amennyiben ennek ellentmondó adat áll a rendelkezésre, a jogosultsági idő beszámításánál arra is figyelemmel kell lenni. (Pl. ipari tanuló munkakönyv adata szerint az igénylő július 20-án vagy augusztus 25-én pótvizsgát tett, jogosultsági időként a július 21-től vagy augusztus 26-tól augusztus 31-ig terjedő időtartam beszámítására van lehetőség.)

Bejelentési adat hiányában a szakmunkástanuló, illetőleg a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatának időtartama egyéb hitelt érdemlő bizonyíték, esetleg tanúbizonyítási eljárás lefolytatása alapján is elismerhető. A szakközépiskolai tanulók esetében, mivel ezen tanulói jogviszony nyugdíjjárulék fizetése hiányában nem eredményez nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati időt, az egyéb hitelt érdemlő bizonyítás során nem pusztán a munkavégzés tényét kell igazolni, hanem a munkavégzésre irányuló jogviszony - munkaviszony, megbízási jogviszony - létrejöttét, fennállását.

Az évközbeni szakmai gyakorlat a képzés része volt, ami nem minősül keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak, tehát jogosultsági időként nem lehet figyelembe venni. Ezért annak sincs jelentősége, hogy az érintett évente/hetente hány napot töltött gyakorlaton.

Mely – az általános szabályok szerint szolgálati időként elismerhető – időtartamok nem minősülnek jogosultsági időnek?

Jogosultsági időként nem vehető figyelembe

• a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama,
• az egyébként szolgálati időként elismerhető tanulmányi idő,
• a passzív, vagyis a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított táppénz időtartama,
• az 1998. január 1-jét megelőzően – nem gyermekgondozás, vagy -ápolás miatt igénybevett – fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek minősülő első 30 napja.

Ki tekinthető saját háztartásban nevelt gyermeknek?

A vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásáról rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12.§ (2) bekezdése szerinti feltételnek.

A gyermek gondozásával kapcsolatos időtartamok az alábbi esetekben is elfogadhatóak:

• az örökbefogadott gyermek címén folyósított terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, és gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, valamint
• a nevelt gyermekre tekintettel folyósított gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás, valamint az 1975. évi II. törvény alapján a nevelőszülő részére megállapított gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát, továbbá
• az unokára tekintettel a nagyszülő részére megállapított gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát

a vér szerinti gyermekkel azonos módon jogosultsági időként kell elismerni.

Korhatár előtti ellátás:

Ha a korhatár előtti ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betölti, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától a korhatár előtti ellátás összegét öregségi nyugdíjként kell részére továbbfolyósítani.

Azok a korhatár előtti ellátásban részesülő személyek, akik az ellátás folyósításának időtartama alatt legalább 365 napra szolgálati időt szereztek, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő 6 hónapon belül kérhetik az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítását.

Az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapításához szükséges 365 nap szolgálati időt a korhatár előtti ellátás folyósításának kezdő időpontja (legkorábban 2012. január 1-je) és az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző nap közötti időtartamban kell megszerezni.

Mivel a korhatár előtti ellátásban részesülő a nyugdíjkorhatár betöltésétől kezdődően öregségi nyugdíjasnak minősül, az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítása során az öregségi nyugdíjjogosultsági feltételek fennállását nem kell vizsgálni.

Az öregségi nyugdíj ismételt kiszámítása iránti kérelmet a nyugdíjkorhatár betöltése napjától számított 6 hónapon belül lehet benyújtani. A határidő elmulasztása jogvesztő, azonban igazolási kérelem előterjesztésére az ügyfélnek lehetősége van.

Megváltozott munkaképességű személyeket megillető ellátás:

Az öregségi nyugdíj megállapítását nem zárja ki, ha az igénylő a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) hatálya alá tartozó ellátásban részesül. Az öregségi nyugdíj megállapításával egyidejűleg azonban a megváltozott munkaképességen alapuló ellátást meg kell szüntetni.

Az 1955. január 1-jét megelőzően született és 2011. december 31-én I-III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően kérhetik, hogy a rokkantsági ellátásuk azonos összegben öregségi nyugdíjként kerüljön továbbfolyósításra. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az ellátott az öregségi nyugdíj megállapítását kérje.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az érintetteket az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt 2 hónappal tájékoztatja az öregségi nyugdíj igénybevételének lehetőségeiről.

Mit jelent az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása?

Az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását (rögzítését) az az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, legalább 20 év nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkező személy kérheti, aki a korhatár betöltésekor nem kívánja igénybe venni az ellátást, mert még tovább dolgozik.

Az ún. rögzített nyugdíj megállapítását az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése napjától lehet igényelni. Amennyiben az érintett ezen a napon még nem rendelkezik 20 év szolgálati idővel, nyugdíjának rögzítését legkorábban annak megszerzését követő naptól kérheti, az általános igényérvényesítési szabályok szerint. 

Meg kell szüntetni a fennálló biztosítási jogviszonyt?

A nyugdíj folyósítás nélküli megállapításának nem feltétele a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése. Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

Miért előnyös az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása?

Amikor az érintett ténylegesen nyugdíjba kíván vonulni, a biztosítási jogviszony megszűnését követő naptól megállapított öregségi nyugdíj helyett, ha számára kedvezőbb, választhatja a rögzített nyugdíj – időközi esedékes emeléssel/emelésekkel növelt – összegének folyósítását. A választás feltétele, hogy az érintett személy a rögzítés időpontját követően, legalább, további 365 nap szolgálati időt szerezzen.

Nem vonatkozik ez a kedvezmény arra, akinek a korhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulásig eltelt időtartam legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat folyósítottak.

Mikor kell az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni?

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § alapján az öregségi nyugdíj folyósítását - a jogviszony kezdő hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig - szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati viszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyban, vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll. 

Az öregségi nyugdíj szünetelésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül.

A hivatkozott rendelkezést a korhatár előtti ellátásban részesülőkre és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati járandóságára is alkalmazni kell.

Milyen bejelentési kötelezettsége van a nyugdíjasnak?

A nyugdíjban részesülő személynek, ha közfoglalkoztatási jogviszonyt létesít, a jogviszony létrejöttétől számított 15 napon belül kell a bejelentést a folyósítási törzsszámára hivatkozva a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felé megtennie.

A bejelentési kötelezettség a korhatár előtti ellátásban részesülő személyt is terheli.

Amennyiben a nyugellátásra jogosult személy az igény elbírálásának időtartama alatt létesít meghatározott típusú biztosítási jogviszonyt, akkor annak tényét az igényelbíráló szervnek kell bejelentenie.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a nyugdíjas az esetleges jogalap nélkül kifizetésre kerülő ellátás teljes összegének visszafizetésére kötelezhető.

Jogszabályok: 

1997. évi LXXXI. törvény

Az öregségi nyugdíj típusai:

- öregségi teljes nyugdíj,

- öregségi résznyugdíj,

- nők kedvezményes öregségi nyugdíja (a jogosultság szabályait külön tájékoztató tartalmazza).

Ki jogosult öregségi teljes nyugdíjra?

Az öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább 20 év szolgálati időt szerzett.

Ki jogosult öregségi résznyugdíjra?

Öregségi résznyugdíjra jogosult az a személy, aki húsz év szolgálati idővel nem rendelkezik, de legalább tizenöt év szolgálati időt szerzett, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

Melyek az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárok?

Az öregségi nyugdíjkorhatár 2010. január 1-jétől fokozatosan 62-ről 65 évre emelkedik.

Az öregségi nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatára annak, aki:

- 1952. január 1 – je előtt született, a betöltött 62. életév,
- 1952 –ben született, a betöltött 62. életév betöltését követő 183. nap,
- 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
- 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
- 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
- 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
- 1957-ben született, a betöltött 65. életév.

Ha az öregségi nyugellátás megállapításának kezdő napja 2018. július 26. előtti, az öregségi nyugdíj megállapítására kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésén és a szükséges szolgálati időn kívül az igénylő, azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes-, vagy résznyugdíjat megállapítják, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll, sem Magyarországon, sem valamely európai gazdasági térséghez csatlakozott országban, vagy Svájcban, sem valamely szociális biztonsági egyezményben részes országban. (Kivétel Ausztrália)

Mikortól állapítható meg öregségi nyugdíj?

Az öregségi nyugdíj attól a naptól állapítható meg, amelytől valamennyi jogosultsági feltétel teljesült.

Amennyiben az igénylő részére álláskeresési támogatást folyósítanak, az öregségi nyugdíjat legkorábban az álláskeresési támogatás folyósításának megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

Hogyan kerül meghatározásra az öregségi nyugdíj összege?

Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati idő és a figyelembe vehető havi átlagkereset alapján kerül megállapításra.

A havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerinti nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A nyugdíj összegének meghatározásáról „Az öregségi nyugdíj kiszámítása” című tájékoztató részletes információkat tartalmaz.

Hogyan alakul a magán-nyugdíjpénztár tag öregségi nyugdíjának összege?

Ha az igénylő magán-nyugdíjpénztári tag, a tagdíj fizetés időtartamának megfelelően csökkentett összegű nyugdíjra jogosult.

Ha a magán-nyugdíjpénztártag az egyéni számláján lévő összeget az öregségi nyugdíj megállapítását követően az államháztartás részére átutaltatja, akkor az öregségi nyugdíj összegét a megállapítás kezdő napjára visszamenőlegesen módosítani kell.

Jogszabályok:

1997. évi LXXXI. törvény

Hol lehet az öregségi nyugdíjigényt előterjeszteni?

Az igényt az igénylő lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél személyesen vagy postai úton lehet benyújtani. A nyugdíj megállapítása iránti kérelmet – ideértve az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása iránti kérelmet is – az erre a célra rendszeresített ONYF. 3515-272/B jelű nyomtatványon vagy a K02 számú űrlapon lehet előterjeszteni. Az űrlap kinyomtatható, illetőleg letölthető és számítógéppel kitölthető formában a Nyomtatványtár linken érhető el.

.(Lásd: Nyugellátás iránti igény érvényesítéséről szóló tájékoztató.)

A nyugdíjigény elektronikus úton is előterjeszthető. 

Milyen okmányokat lehet csatolni a kérelem benyújtásakor?

A gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés érdekében az öregségi nyugdíj iránti igény elbírálásához az igénylő mellékelheti az esetleg birtokában lévő, olyan szolgálati idők igazolására szolgáló iratokat, amelyek a nyugdíjbiztosítás igazgatási szervek nyilvántartásában nem szerepelnek. Bizonyítékként a következő eredeti vagy hitelesített* okmányok fogadhatók el:

• a szolgálati időként elismerhető, 1998. január 1-jét megelőző felsőoktatási tanulmányi idő igazolására a főiskolai vagy egyetemi leckekönyv, végbizonyítvány, oklevél, továbbá külföldön folytatott tanulmányok esetén annak igazolása, hogy a külföldi végzettséget honosították, a külföldi tanulmányi időt a hazai tanulmányi időbe beszámították, vagy a külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány és oklevél Magyarországon egyenértékűnek ismerhető el,
• a sor-, tartalékos-, vagy hivatásos katonai szolgálatban, illetve polgári szolgálatban eltöltött idő igazolására katonakönyv vagy a Magyar Honvédség illetékes szerve által kiállított igazolás,
• a fegyveres rendvédelmi szerv igazolása a hivatásos vagy továbbszolgáló állományban töltött idő igazolására,
• ipari tanuló munkakönyv, szakmunkástanulói bizonyítvány, egészségügyi vagy mezőgazdasági szakiskolai bizonyítvány, oklevél vagy szakképző iskolai tanulószerződés a szolgálati időként elismerhető, 1998. január 1-jét megelőző szakiskolai tanulmányi idő igazolására,
• bedolgozói kiskönyv vagy munkabér-jövedelemigazolás a szolgálati időként elismerhető, 1998. január 1-jét megelőző bedolgozói jogviszony igazolására,
• mezőgazdasági, halászati termelőszövetkezeti tagkönyv, a 1998. január 1-jét megelőző tagsággal szerzett szolgálati idő igazolására,
• egyházi igazolás az egyházi személyként, szerzetesrendi tagként, diakonissza nővérként szerzett szolgálati idő igazolására,
• kórházi zárójelentés a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc napon belül kezdődött kórházi ápolással 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő igazolására,
• munkakönyv, foglalkoztatói igazolás vagy szerződés az egyéb, a nyugdíjbiztosítás igazgatási szervek nyilvántartásában nem szereplő egyéb szolgálati idők igazolására,
• az 1988. január 1-jét megelőző időszakra szóló, az igénylő birtokában lévő munkabér-, illetve jövedelemigazolás, ha az ezt követő időszakra az ügyfél nem rendelkezik a jogszabályban meghatározott számú naptári napra nyugdíjjárulék-köteles keresettel, jövedelemmel,
• az 1997. december 31-ét követő időszakra szóló, az igénylő birtokában lévő munkabér-, illetve jövedelemigazolás, ha az adat a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásában nem szerepel,
• a biztosítási jogviszonyról és az egészségbiztosítási ellátásokról kiállított igazolás elnevezésű okirat,
• az ápolási díjat megállapító határozat másolata, valamint – ha a határozatból a hozzátartozói viszony nem állapítható meg – a gyermek születési anyakönyvi kivonata, vagy az örökbefogadást engedélyező határozat, ha a Tny. 18. § (2a)–(2d) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjat a jogosult súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére is tekintettel igénylik,
• a gyermek születési anyakönyvi kivonata vagy az örökbefogadást engedélyező határozat, ha az öregségi teljes nyugdíjat a Tny. 18. § (2d) bekezdésében foglaltakra is tekintettel igénylik.

*Hitelesítésként elfogadható az eredeti okiratról készült fénymásolat, melyet pl. a munkáltató záradékkal, („A másolat az eredeti okirattal/dokumentummal mindenben megegyezik.”), dátumbélyegzővel, lehetőség szerint két aláírással és cégbélyegzővel látott el.

A nyugdíjak összegének kiszámítása

A példák kitalált személyek nyugdíjügyei. A fiktív nyugdíjösszegek magasabbak, mint az átlagos nyugdíjösszeg amiatt, hogy illusztrálják a nyugdíj számításának folyamatában az egyes rendelkezések – nyugdíjjárulék-alap felső határa, adólevonás, degresszió, stb. – alkalmazását.

A nyugdíjak összegének kiszámítása a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) és az annak végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: TnyR.) foglaltaknak megfelelően történt.

A jogszabály szövegét követve három példán keresztül mutatjuk be az öregségi nyugdíj összegének kiszámításával kapcsolatos eljárást. A nyugdíj megállapításának kezdő időpontja mindhárom esetben 2019. július 3.

Az első példában az öregségi nyugdíjat igénylő a nyugellátása alapjául szolgáló havi átlagkeresete megállapításához a jogszabályban előírt időtartamra rendelkezik keresettel [Tny. 22. § (4) bekezdése].

A második esetben az igénylő a nyugellátása alapjául szolgáló átlagkeresetet meghatározó időszak fele részére nem rendelkezik keresettel, jövedelemmel, ezáltal a havi átlagkeresete meghatározásához hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. évet megelőző időszak kereseteiből kell pótolni [Tny. 22. § (5) bekezdés első mondata].

A harmadik példában az öregségi nyugdíjat igénylő a nyugellátása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghatározó időszak fele részében szintén nem rendelkezik keresettel, jövedelemmel, az 1988. évet megelőzően pedig kereseti adatai nem lelhetők fel, ezért a hiányzó időszakra a minimálbérrel való pótlás szabálya került alkalmazásra [Tny. 22. § (5) bekezdés második mondata].

1. számú példa

A 42 év szolgálati idővel rendelkező, öregségi teljes nyugdíjat igénylő személy 2019. július 3-tól szeretné az ellátást igénybe venni. A nyugdíj megállapításának napján, 2019. július 3-tól rendelkezik az öregségi teljes nyugdíjra jogosító feltételekkel, vagyis a reá irányadó öregségi korhatárt betöltötte és az életkorához előírt szolgálati időt – a minimum 20 évet – megszerezte [Tny. 18. § (2) bekezdése].

A nyugellátás alapját az 1988. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő időtartam nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetei, jövedelmei képezik. Az ezen időszak alatt elért keresetei és táppénzes napjai az alábbiak szerint alakultak.

Az 1995. és az 1999. években elért keresetek meghaladták az 1992. március 1-jétől évenként meghatározott egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határt, ezért a fent jelzett évek kereseteit az alábbiak szerint kell „korlátozni”.

1995. évben a bérezett napjainak száma (365-32) 333. A napi nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2.500 forint, amely 333 napra vonatkoztatva (2.500x333) 832.500 forint. A kifizetett 980.000 forint helyett tehát 832.500 forint az 1995. évi ellátási alap.
1996. évben a bérezett napjainak száma (365-214) 151. Az 1999. évi járulékfizetési felső határ napi 5.080 forint, amely 151 napra számítva 767.080 forint. Tehát a 900.000 forint jövedelemmel szemben a nyugdíj kiszámításánál 767.080 forint vehető csak figyelembe.

Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határokat 1992. március 1-jétől 2012. december 31-éig az 1. számú melléklet tartalmazza. (2013. január 1-jétől a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ megszűnt.)

A nyugdíj alapját képező átlagkereset kiszámításához szükséges kereseteket naptári évenként kell meghatározni.

A nyugdíj kiszámítását az előző táblázatban bemutatott éves bruttó jövedelmek alapján kell elvégezni. (Ennek a járulékfizetési felső határral a leírtak szerint korrigált összege jelentette az egyes években fizetendő nyugdíjjárulék alapját.)

A nyugdíjkiszámítás során azonban az éves nettó jövedelmek átlagát kell meghatározni. Ezek kalkulációja során – kedvezően eltérve az általános szabályoktól – a levonandó személyi jövedelemadót nem az éves bruttó jövedelem, hanem ennek egyéni járulékkal csökkentett összege alapján kell kiszámítani. Ennek során a következők szerint kell eljárni.

Az 1988. január 1-jétől elért kereseteket, jövedelmeket naptári évenként csökkenteni kell a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével [Tny. 22. § (6) bekezdés a) pont].

A levonandó járulékok százalékos kulcsait a 2. számú melléklet tartalmazza.

A járulékok levonását követően az igénylő korrigált keresetei a következők szerint alakulnak.

A „járuléktalanítást” követően évenként, az adott évre vonatkozó adótábla segítségével ki kell számítani a figyelembe vehető keresetekre képzett személyi jövedelemadót és ezzel az összeggel a figyelembe vehető kereseteket csökkenteni kell [Tny. 22. § (6) bekezdés b) pont].

A 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között elért keresetek, jövedelmek esetén az adóalapot növelni kell az adóalap-kiegészítés összegével, tehát a személyi jövedelemadó képzett összegének megállapításához az előzőekben járuléktalanított jövedelmet a társadalombiztosítási járulék mértékével emelve kell figyelembe venni (ún. szuperbruttósítás).

A 2012. évben az adóalap-növelő összeget csak a jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után kell megállapítani, 27 %-os mértékkel. [A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29. § (3) bekezdés].

Az egyes évekre vonatkozó adótáblák a 3. számú mellékletben találhatóak.

A képzett adó kiszámításánál naptári évenként érvényesíteni kell a TnyR. 15 §-ában meghatározott adóalap- illetve adókedvezményeket is. Ezeket a 4. számú melléklet tartalmazza.

Az adókiszámítást követően a „valorizáció”-t is végre kell hajtani, vagyis a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve – a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani [Tny. 22. § (9) bekezdése].

Ez azt jelenti, hogy a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető 1988-2017. évek kereseteit 2019-ben a 2018. év kereseti szintjéhez kell igazítani. Ez valorizációs szorzószámok segítségével történik, amelyek a 5. számú mellékletben találhatóak.

Az adókiszámítás és a valorizáció menete

Az 1991. évben a kieső napok miatt az elért keresetet először évesíteni kell. (Ez a technikai megoldás az időarányos személyi jövedelemadó reális meghatározása érdekében szükséges.) Ezt követően történhet meg az éves adó meghatározása, majd az éves adóból ki kell számítani a bérezett napokra eső „képzett” adó összegét. Hasonlóképpen kell eljárni minden olyan esetben, amikor a naptári éven belül kieső idő van, vagyis a kereset nem teljes naptári tartamra szól.

Az 1992. évben nem volt kieső nap és nem volt adóalap-, illetőleg adókedvezmény sem.

A 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között szerzett jövedelem esetében az ún. szuperbruttósítást is el kell végezni, vagyis az éves adóköteles keresethez hozzá kell adni a szociális hozzájárulási adó (27 %) összegét.

A 2018. december 31-ét követő folyósítási időponttól induló nyugellátásoknál a 2018. és az azt követő év keresetei már nem kerülnek valorizálásra. Ennek megfelelően a számítási mód a következő.

Ezt követően összegezni kell az évenként figyelembe vehető kereseteket és az osztószámokat.

Az összes kereset és az osztószám hányadosaként az egy napi átlagkereset kerül meghatározásra, amelyet évesíteni kell, majd ebből havit (elosztani 12-vel) kell képezni, és ekkor kapjuk meg az átlagkereset összegét. Eszerint: 127.878.317 / 10.881 = 11.752,441 x 365 = 4.289.641 / 12 = 357.470,09 Ft.

2019. július 3-tól tehát az öregségi teljes nyugdíj összege - a 42 év szolgálati idő figyelembevételével - a havi átlagkereset 84 százaléka, vagyis havi 300.274,8 forint.

A folyósítandó összeg a kerekítés után 300.275 forint.

Amennyiben a havi átlagkereset összege 372.000 forintnál magasabb lenne, azt a nyugdíj kiszámításánál a Tny. 22. § (11) bekezdése értelmében nem lehet teljes egészében figyelembe venni, a degressziós szabályok alapján csökkenteni kell.

A degressziós sávokat az 6. számú melléklet tartalmazza.

Ennek alapján például egy 450.000 forintos átlagkereset esetén a 372.001 és 421.000 forint közötti átlagkereset-rész 90 %-át (49.000 x 90 % = 44.100) a 421.000 forint feletti átlagkereset-résznek pedig 80 %-át (29.000 x 80 % = 23.200), vagyis összesen 439.300 forintot (372.000 + 44.100 + 23.200) lehet figyelembe venni.

A megértést segítő összesítő táblázatot a 8./A számú melléklet tartalmazza.

2. számú példa

A második példában szereplő adatok többsége megegyezik az első példában leírtakkal. Ebben a példában is 2019. július 3-tól kerül sor az öregségi nyugdíj megállapításra. A nyugdíjat igénylő ezen a napon szintén rendelkezik az öregségi nyugdíjra jogosító feltételekkel, azzal a különbséggel, hogy az elismerhető szolgálati ideje csak 33 év.

Alapvetően – az előző példában ismertetettekhez hasonlóan – a nyugellátás alapját az 1988. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő időtartam keresetei, jövedelmei képeznék. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megállapításhoz az igénylőnek ezen időtartam (átlagszámítási időszak) naptári napjainak (11.506 nap) felére, vagyis 5.753 napra kell jövedelemmel bírnia. Azonban ebben az esetben ez a kitétel nem teljesül, hiszen a fiktív kérelmező 1988. január 1-től 2003. december 31-ig nem dolgozott, vagyis ezen időszakra keresettel, jövedelemmel sem rendelkezik.

Mivel az 1988. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő időszakból az igénylő csak 5.583 napra vonatkozóan rendelkezik keresettel, jövedelemmel, azt az 1988. év előtti legközelebbi időszak keresetével, jövedelmével kell kiegészíteni.

Az 1987. évben az igénylő dolgozott, így az ebből az időszakból származó kereseteiből 170 napi keresettel (1987. július 15-től december 31-ig terjedő időre) 5.753 napra ki kell egészíteni a 2004. január 1-től 2019. július 2-ig szerzett jövedelmét.

Az 1987. július 15. és 1987. december 31-éig terjedő időszakban a foglalkoztató közlése szerint 42.000 forint munkabért kapott. Miután ebben az évben személyi jövedelemadó még nem volt, így a járulék levonását követően (42.000 Ft – 10% = 37.800 Ft) csak a 37.800 forint valorizálását kell elvégezni. Az 1987. évi valorizációs szorzószám 34,314 ezért a ténylegesen elért 37.800 forint helyett a nyugdíj összegének a meghatározásánál 37.800 x 34,314 azaz 1.297.069 forint vehető figyelembe.

A további – 2004. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő időben elért – keresetei megegyeznek az 1. számú példában szereplő keresetekkel.

Az évenként figyelembe vehető keresetek és az osztószámok összegzése:

Az összes kereset és az osztószám hányadosaként egy napi átlagkereset kerül meghatározásra, amit ezután évesítünk. Majd az éves keresetből egy havi keresetet kell képezni, így kapva meg az átlagkereset összegét.

Eszerint: 68.837.099 / 5.753 = 11.965,426 x 365 = 4.367.381 / 12 = 363.948 Ft.

Tehát a 2019. július 3-tól induló öregségi teljes nyugdíj összege – a 33 év szolgálati idő figyelembevételével – a 363.948 forint összegű havi átlagkereset 71 %-a, vagyis havi 258.403,08 forint.

A folyósítandó összeg a kerekítés után 258.405 forint.

A megértést segítő összesítő táblázatot a 8./B számú melléklet tartalmazza. 

3. számú példa

A harmadik példában szereplő adatok többsége szintén megegyezik az első és a második példában ismertetettekkel. Ebben a példában is 2019. július 3-tól kerül sor az öregségi teljes nyugdíj megállapításra. A nyugdíjat igénylő az ezt megelőző napon szintén rendelkezik az öregségi nyugdíjra jogosító feltételekkel. Elismerhető szolgálati ideje azonos a második példában szereplő igénylőével, azaz 33 év.

A nyugellátás alapját ugyancsak az 1988. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő időtartam keresetei, jövedelmei képeznék, azonban ez a példabeli igénylő sem dolgozott 1988. január 1-jétől 2003. december 31-éig, így keresettel, jövedelemmel sem rendelkezik ezen időszakra. A megállapításhoz – az előző példához hasonlóan itt is – az 1988. január 1-jétől 2019. július 2-ig terjedő átlagszámítási időszak naptári napjainak (11.506 nap) felére, vagyis 5.753 napra kell jövedelemmel rendelkeznie.

Azonban 1988. január 1-jétől csak 5.583 napi keresettel rendelkezik, továbbá az 1988. évet megelőző időszakra kereseti adatai nem lelhetők fel, ezért a hiányzó időtartamra (170 napra) az átlagkeresete meghatározásához a minimálbér pótlásának szabálya kerül alkalmazásra. A pótlásnál figyelembe vehető legkisebb kötelező munkabér havi összegeit a 7. számú melléklet tartalmazza.

A Tny. 22. § (5) bekezdésének második mondata értelmében a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amikor az igénylőnek nem volt nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme.  A példában ez a 2013., 2009., 2006., 2005. és a 2003. évekre esik.

2013. évben az igénylő 355 napi keresettel rendelkezett, itt a minimálbérből 10 napra lehet a bért pótolni. 2013. évben a minimálbér összege 98.000 forint volt, ennek egy napi összege 98.000 / 30 = 3.266,7 forint, 10 napi összege pedig 32.667 forint. Ezt az összeget a „járuléktalanítást” követően (32.667 Ft – 18,5 % = 26.624 Ft) hozzá kell adni a 2013. évben elért és figyelembe vehető 3.431.150 forint tényleges keresethez (3.431.150 + 26.624), ami 3.457.774 forint jövedelmet jelent, és 365 (355+10) napra vonatkozik.

A 2009. évben az igénylő 335 napi keresettel rendelkezett, vagyis jelen esetben a minimálbérből 30 napra lehet bért pótolni. A 2009-es évben a minimálbér egy havi összege 71.500 forint. Ezt az összeget a „járuléktalanítást” követően (71.500 – 17% = 59.345 forint) hozzá kell adni a 2009-es évben elért és figyelembe vehető 3.071.000 forint tényleges keresetéhez (3.071.000 + 59.345). Ez tehát 3.130.345 forint jövedelmet jelent 365 napra vonatkozóan.

A 2006. évben az igénylő 327 napi keresettel rendelkezett, ebben az esetben tehát a minimálbérből 38 napra lehet bért pótolni. A 2006-os évben a minimálbér egy havi összege 62.500 forint volt, ennek egy napi összege 62.500 / 30 = 2083,33 forint, 38 napi összege pedig 79.167 forint. Ezt az összeget a „járuléktalanítást” követően (79.167 – 14,2 % = 67.926 Ft) hozzá kell adni a 2006. évben elért és figyelembe vehető 2.912.910 forint tényleges keresethez (2.912.910 + 67.926), ami 2.980.836 forint jövedelmet jelent, és 365 (327 + 38) napra vonatkozik.

A 2005. évben az igénylő 364 napi keresettel rendelkezett, ebben az esetben tehát a 1 napra lehet bért pótolni a minimálbérből. A 2005-ös évben a minimálbér egy havi összege 57.000 forint volt, ennek egy napi összege 57.000 / 30 = 1900 forint. Ezt az összeget a „járuléktalanítást” követően (1.900 – 13,5 % = 1.644 Ft) hozzá kell adni a 2005. évben elért és figyelembe vehető 3.157.250 forint tényleges keresethez (3.157.250 + 1.644), ami 3.158.894 forint jövedelmet jelent, és 365 (364 + 1) napra vonatkozik.

A 2003. évben az igénylő már nem dolgozott, és a pótolni szükséges 170 napból az eddig pótolt napok száma 79 nap, vagyis a maradék 91 napot a 2003-as év minimálbére szerint kell meghatározni.

A 2003. évben a minimálbér összege 50.000 forint volt, melynek egy napi összege 50.000 / 30 = 1.666,66 forint; míg a 91 napra számított összege pedig 151.667 forint. A „járuléktalanítást” követően (151.667 – 12,5%), ez az összeg 132.709 forint a 91 napra vonatkoztatva.

A 2004. január 1-jétől 2004. december 31-ig, 2007. január 1-től 2008. december 31-ig, 2010. január 1-jétől 2012. december 31-ig, valamint a 2014. január 1-től 2019. július 2-ig terjedő időben elért keresetek adóval való csökkentése, illetve valorizálása megegyezik az előző példában leírtakkal. Ezt követően lehet összegezni az évenként figyelembe vehető kereseteket és az osztószámokat.

Az összes kereset és az osztószám hányadosaként az egy napi átlagkereset kerül meghatározásra, amelyet évesíteni, majd abból egy havit kell képezni, és ekkor kapjuk meg az átlagkereset összegét.

Eszerint: 68.210.742 / 5.753 = 11.856,55 x 365 = 4.327.641,37 / 12 = 360.637 Ft.

Tehát a 2019. július 3-tól induló öregségi teljes nyugdíj összege - a 33 év szolgálati idő figyelembevételével - a havi átlagkereset 71 %-a, vagyis havi 256.052,11 forint.

A folyósítandó összeg a kerekítés után 256.055 forint.

A megértést segítő összesítő táblázatot a 8./C számú melléklet tartalmazza. 

Az eligazodáshoz segítségként mellékletként csatoljuk:

• Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ alakulását 1992. március 1-től 2012. december 31-ig (1. számú melléklet)
• A levonandó járulékok százalékos kulcsait (2. számú melléklet)
• Az egyes évekre vonatkozó adótáblákat (3. számú melléklet)
• Az egyes években érvényesítendő adóalap- és adókedvezményeket (4. számú melléklet)
• A valorizációs szorzószámokat (5. számú melléklet)
• A 2014. január 1-től alkalmazandó ún. degressziós táblát (6. számú melléklet)
• A kötelező legkisebb munkabér havi összegeit (7. számú melléklet)
• Összesítő táblázatok (8./A, B, C számú mellékletek)

Budapest. 2019. július

Magyar Államkincstár

Az öregségi nyugdíj összegét az elismert szolgálati idő és a figyelembe vehető havi átlagkereset alapján kell megállapítani.

Az öregségi nyugdíj mértéke

A nyugdíj mértéke a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári napban) meghatározott tartama alapján százalékos mértékben kerül meghatározásra.

Mely évek keresetei alapján kell a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet kiszámítani?

Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetek, jövedelmek havi átlaga alapján kell meghatározni, ha az igénylő rendelkezik ezen időszak legalább fele részére keresettel, jövedelemmel. Amennyiben az igénylő az ún. átlagszámítási időszak fele részére nem rendelkezik keresettel, jövedelemmel, a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei, jövedelmei vehetők figyelembe.Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időre érvényes minimálbért kell számításba venni.

Hogyan kell a nyugdíj összegét kiszámítani?

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy az egyes naptári években elért bruttó kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell

a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével („járuléktalanítás”), továbbá

b) a személyi jövedelemadónak a járuléktalanított összegre számított – az adott naptári évi adószabályok szerint meghatározott – képzett összegével.

A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani („valorizálás”).

Az így meghatározott kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszak azon napjainak számával (az osztószámmal), amelyre a biztosítottnak keresete volt.

A kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel (éves átlag) és el kell osztani 12-vel (havi átlag).

Az ismertetett módon kiszámított havi átlagkeresetet egy bizonyos összeg felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni. Ez az ún. degresszió. A korlátozás mértékét és a jövedelem-határokat a Kormány évente rendeletben határozza meg.

Mi az osztószám?

Az osztószám a biztosításban töltött idő azon napjainak száma, amelyre a biztosítottnak keresete, jövedelme volt.

Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.

Nem kell számításba venni az osztószám meghatározásánál a fizetés, díjazás nélküli időszakokat, így különösen a fizetés nélküli szabadság, a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a baleseti táppénz, a katonai (polgári) szolgálat időtartamát.

Mit jelent a degresszió?

Ha a 2012. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több, akkor

- a 372 001-421 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,

- a 421 000 forint feletti átlagkereset nyolcvan százalékát,

kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Mit jelent a valorizáció?

A nyugdíj összegének kiszámításasorán az 1988. január 1-jétől a nyugdíjazást megelőző napig elért keresetet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve kell a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez igazítani, valorizálni. A valorizációs szorzószámok kormányrendeletben történő meghatározására – az előző évi statisztikai adatok ismeretében – legkorábban a tárgyév február, március hónapjában kerülhet sor.

Van-e az öregségi nyugdíjnak minimum összege?

Igen. A megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj összege Korm. rendeletben meghatározott összegnél nem lehet kevesebb, ha a havi átlagkereset ezt az összeget eléri.

Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, a nyugdíjat a havi átlagkeresettel azonos összegben kell megállapítani.

Amennyiben az igénylő csak öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot (azaz szolgálati ideje nem éri el a 20 évet) öregségi résznyugdíját akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, mivel az öregségi résznyugdíjnak minimum összege nincs.