Az arányos szolgálati idő számítást a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 39. § (2) bekezdése értelmében, a főállású kisadózó nyugdíjának kiszámítása során is alkalmazni kell, ha az ellátási alap nem éri el a minimálbér összegét.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a nyugellátás megállapítása szempontjából elkülönül a nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő számításának, és a nyugellátás összegének kiszámításához figyelembe vehető szolgálati idő számításának a módja.

A nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő megállapításánál a főállású kisadózói jogviszony teljes időtartamát figyelembe kell venni, ezzel szemben a nyugellátás összegének számításához – a minimálbérnél alacsonyabb ellátási alap következtében – a teljes szolgálati időnek csak arányos része vehető figyelembe.

A főállású kisadózó esetében tehát a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkor érvényes minimálbér arányával:

 

minimálbér

figyelembe vehető kereset havi 50 000 forint összegű tételes adó megfizetése esetén

figyelembe vehető kereset magasabb, havi 75 000 forint, összegű tételes adó megfizetése esetén

2016. január 1-től

111.000.-

81.300.-

136.250.-

2017. január 1-től

127.500.-

90.000.-

150.000.-

2018. január 1-től

138.000.-

94.400.-

158.400.-

Amennyiben a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adót fizet, az arányos szolgálati idő számítást nem kell alkalmazni, azaz a nyugdíj mértéke szempontjából is a teljes időtartam szolgálati időként figyelembe vehető lesz.

A számításnál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

Jogszabályok:

1997. évi LXXXI. törvény

2012. évi CXLVII. törvény