A baleseti hozzátartozói nyugellátások kivételével valamennyi társadalombiztosítási nyugellátás és egyéb ellátás esetében jogosultsági feltétel, hogy az igénylő vagy a jogszerző törvényben meghatározott mennyiségű szolgálati idővel rendelkezzen. A baleseti hozzátartozói nyugellátásokra való jogosultságot az elszenvedett üzemi baleset, illetőleg az elismert foglalkozási betegség alapozza meg, a megszerzett szolgálati idő azonban itt is kedvezően befolyásolja a nyugellátás mértékét, ezáltal az ellátás összegét is. Általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb szolgálati időt szerez a nyugdíjigénylő annál magasabb mértékű, összegű nyugellátásra jogosult.

Kivételt képez az az eset, ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset olyan alacsony, hogy a megállapításra kerülő teljes nyugdíjat a vonatkozó Korm. rendeletben meghatározott minimum összegben kell meghatározni, feltéve, hogy a havi átlagkereset ezt az összeget eléri. Ilyenkor a szolgálati idő már említett pozitív hatása nem érvényesül.

Ha pedig a teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el a nyugdíj legkisebb összegét, a nyugdíjat – függetlenül a megszerzett szolgálati időtől – a havi átlagkeresettel azonos összegben kell megállapítani.

Amennyiben az igénylő csak résznyugdíjra szerzett jogosultságot (azaz szolgálati ideje nem éri el a teljes nyugdíj igénybevételéhez meghatározott évek számát) résznyugdíját akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el a nyugdíj legkisebb összegét, a résznyugdíjnak ugyanis nincs jogszabályban meghatározott minimum összege.

A szolgálati idő elismerésének és számításának szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza. A Tny. 37. §-ában található főbb rendelkezések a következők.

A biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették.

Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek) nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett – a jogszabályban meghatározott okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell.

1998. január 1-jétől fokozottabban érvényesül a biztosítási elv, kiemelt hangsúlyt kap a nyugdíjjárulék-fizetés és a jogosultságszerzés kapcsolata. Ugyanakkor jelenleg is nevesít a törvény olyan szolgálati időként figyelembe vehető időszakokat, amelyek alatt nyugdíjjárulékot nem kell(ett) fizetni. Ezen túlmenően megvalósul a „szerzett jog” védelme, amikor a Tny kimondja, hogy:

A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.

Például:

  1. A táppénzfolyósítás időtartama 1998. január 1-jét megelőzően és 1997. december 31-ét követően is szolgálati időnek minősül, holott a táppénz összege után nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nem áll fenn,
  2. A felsőfokú oktatási intézményben nappali képzésben folytatott (a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges) tanulmányok idejét – nyugdíjjárulék-fizetés nélkül – szolgálati időként kell figyelembe venni
  • az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából akkor, ha a tanulmányi idő 1998. január 1-je előtti
  • hozzátartozói nyugellátás esetén időpont nélkül.

Lehetőség van azonban öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időként elismerni az 1997. december 31-e utáni felsőfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányok idejét is, ha az igénylő erre vonatkozó megállapodást köt, és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével a 34 %-os mértékű nyugdíjjárulékot megfizeti.

Szolgálati idő alatt tehát azokat az időszakokat kell érteni, amelyek alatt a nyugdíjigénylő biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette, illetve szolgálati idő szerzésére kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot.

Ilyen időszakok, pl.: a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a közszolgálati jogviszony, a kormányzati szolgálati jogviszony, állami szolgálati jogviszony, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a bírósági jogviszony, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, a közfoglalkoztatási jogviszony, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként töltött idő, a megbízási jogviszony, a választott tisztségviselői jogviszony, a vállalkozás jellegű jogviszonyban töltött idő, a bedolgozói jogviszony, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya, az egyéni és társas vállalkozói jogviszony, az őstermelői jogviszony.

Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni:

  • azt az időszakot, amely alatt a biztosítás szünetelt (ez alatt az időtartam alatt ugyanis nyugdíjjárulék-fizetés nem történik),
  • az egyéni vállalkozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
  • társas vállalkozás tagja esetében azt az időtartamot, amelyre a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék és/vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
  • a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van.

(Ez utóbbi három személyi kör esetén a tartozás utólagos megfizetése esetén a szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magába foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni.)

Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni, pl. az alább felsorolt nem tényleges keresőfoglalkozással töltött időszakokat is:

  • a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a a gyermekgondozást segítő ellátás, illetve a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
  • a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,
  • a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, továbbá 2014. december 31-ét követően a csecsemőgondozási díj folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
  • az álláskeresési támogatás, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.

További néhány olyan jogviszony, illetve egyéb időszak, amelyek 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati időnek minősülnek, pl.:

  • az ösztöndíjas aspiránsként és doktorjelöltként biztosításban töltött idő,
  • a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama feltéve, hogy
    • a biztosítottat háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél - fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg;
    • a biztosított a szabadságot 1992. március 1-jét megelőzően azért kapta, hogy tartós külföldi szolgálatot teljesítő nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetőleg külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodjék, feltéve, hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette;    
  • az az idő, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész 1975. június 30-a után társadalombiztosítási járulékot fizetett,
  • a kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek az a tartama, amelyre a kisiparos 1962. január 1-jétől, illetve a magánkereskedő 1970. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig a társadalombiztosítási járulékot, 1989. január 1-jétől 1991. március 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, illetőleg az egyéni vállalkozó 1991. április 1-jétől 1995. december 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 1996. január 1-jétől kezdődően pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette,
  • a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél 1967. január 1-je előtt fennállott tagság alapján
    • az első belépés teljes naptári éve,
    • minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott és a tag közös munkával legalább százhúsz, nő nyolcvan munkaegységet teljesített, illetőleg annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített,
    • termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján a teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával százötven, nő száz munkanapot teljesített, illetőleg annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített,
  • az ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösség tagjaként 1988. december 31-e után, továbbá az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, valamint a szabadalmi ügyvivői társaság tagjaként eltöltött időnek az a tartama, amelyre a járulékot megfizették,
  • a közjegyzőként 1991. december 31-ét követően eltöltött időszaknak az a tartama, amelyre a közjegyző társadalombiztosítási járulékot fizetett,
  • az önálló bírósági végrehajtóként 1995. március 31-ét követően eltöltött időnek az a tartama, amelyre az önálló bírósági végrehajtó társadalombiztosítási járulékot fizetett.

A társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultság, illetőleg a nyugdíj mértéke meghatározásánál a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.

Aki tehát egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban áll, „egy naptári napon két vagy több munkáltatónál is dolgozik”, többlet szolgálati időt ezzel nem szerezhet.

Például: az öregségi teljes nyugdíjra jogosultságot 20 év szolgálati idő alapozza meg. Az, akinek a biztosításban töltött – vagy egyébként szolgálati időként elismerhető – ideje naptári naponként számításba véve 19 év 364 nap, öregségi tejes nyugdíjra nem jogosult. A nyugdíj mértéke szempontjából hasonló a helyzet. Ha valaki 40 év 364 nap nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati időt szerzett, nyugdíjának összege az alapul szolgáló havi átlagkereset 80 százaléka lesz, míg ha 1 nappal tovább dolgozik és megszerzi a 41. szolgálati évét, a nyugdíj mértéke 82 százalék.

Eltérő szabály vonatkozik az ún. arányos szolgálati idő számítására. Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a külön jogszabályban meghatározott minimálbér összegét, akkor az 1996. december 31-ét követően szerzett biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe a nyugdíj mértékének megállapítása során. A szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkori minimálbér arányában kell kiszámítani, a nyugdíjjogosultság szempontjából azonban a teljes biztosítási időszakot figyelembe kell venni.

Előfordulhat például, hogy egy nyugdíjat igénylő személy részére kerek 20 év nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati idő alapján öregségi teljes nyugdíjat kell megállapítani, a nyugdíj összegét azonban – ha az érintettnek az ún. arányos szolgálati idő-számítás következtében a nyugdíj mértékének megállapítása szempontjából csak 18 év 364 napja van – nem a havi átlagkereset 20 évnek megfelelő 53 százalékos mértékben kell megállapítani, hanem a 18 évnek megfelelő 49 százalékos mértéknek megfelelő összegben.

A szolgálati időt fő szabályként a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell figyelembe venni. Ennek hiányában a szolgálati idő fennállása igazolható, bizonyítható a foglalkoztató által kiállított egykorú okirattal, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással. Egyéb okmányok és igazolások alapján szolgálati időt akkor lehet elismerni, ha azokból egyértelműen megállapítható a biztosítás ténye, a biztosítási jogviszony időtartama. „Végső esetben” lehetőség van az egyéb hitelt érdemlő módon (pl. tanúk nyilatkozata alapján) történő bizonyításra is.

Jogszabályok:

1997. évi LXXXI. törvény

168/1997.(X. 6.) Korm. rendelet