Az arányos szolgálati idő számítást a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 39. § (2) bekezdése értelmében, a főállású kisadózó nyugdíjának kiszámítása során is alkalmazni kell, ha az ellátási alap nem éri el a minimálbér összegét.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a nyugellátás megállapítása szempontjából elkülönül a nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő számításának, és a nyugellátás összegének kiszámításához figyelembe vehető szolgálati idő számításának a módja.
A nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő megállapításánál a főállású kisadózói jogviszony teljes időtartamát figyelembe kell venni, ezzel szemben a nyugellátás összegének számításához – a minimálbérnél alacsonyabb ellátási alap következtében – a teljes szolgálati időnek csak arányos része vehető figyelembe.
A főállású kisadózó esetében tehát a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset és a mindenkor érvényes minimálbér arányával:
|
minimálbér |
figyelembe vehető kereset havi 50 000 forint összegű tételes adó megfizetése esetén |
figyelembe vehető kereset magasabb, havi 75 000 forint, összegű tételes adó megfizetése esetén |
|
|
2016. január 1-től |
111.000.- |
81.300.- |
136.250.- |
|
2017. január 1-től |
127.500.- |
90.000.- |
150.000.- |
|
2018. január 1-től |
138.000.- |
93.500.- |
157.000.- |
Amennyiben a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adót fizet, az arányos szolgálati idő számítást nem kell alkalmazni, azaz a nyugdíj mértéke szempontjából is a teljes időtartam szolgálati időként figyelembe vehető lesz.
A számításnál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.
Jogszabályok: